2011, asszamblázs

olaj-vászon, 61×86 cm


Fanyar illető a kiválasztott alkotó. Minden megnyilvánulásából az a meggyőződés árad, hogy cselekedni kell, és ehhez a dolgos élethez pedig kell némi alaptalan derű, ugyanakkor, ha mégis van valami, ami okot ad a vidámságra, az nagyrészt csak önirónia. Mindannyiunkkal vállalt sorsközösség. Összetákolt remény. A művész annyiban tér el mindenki mástól, hogy az ő reménye közösségi. Nem tudós mánia, elidegenedett elefántcsonttoronyból tüzelés, virágnyelven folytatott elit diskurzus, hanem színvallás arról, hogy hogyan lehet mégis élni. Küzdelem anyaggal, színnel, kompozícióval, a megélhetés elfelejtése és kényszere. Valami egészen lehetetlen helyről történő újra visszamászás a béka kétéltűségével a valóságba. Ez számomra Kertész Dániel. És lássanak csodát: sikerül neki, sőt, egy kislányt is nevel. Vagy egymást nevelik. Nincs félrebeszélés! Csinálni kell, és ha már csináljuk, csináljuk örömmel, elhivatottan, becsületesen!

balint

El Kazovszkij és Korga György voltak ifjúkori mesterei, akiket alaposan kiismert, meghatározó alapozás volt, csakúgy, mint később Lakner László és Bálint Endre, akivel mintegy véletlenül találkozott a mester műcsarnokbeli kiállításán. Nemcsak tanítványa, hanem alkotótársa is lett Bálintnak Kertész. Sok fotót készített látogatásai alkalmával az idős mesterről, aki ezt örömmel fogadta. Dániel képeit beépítette a kollázsaiba. Akkor már nem festhetett a tüdejére ártalmas olajfesték kipárolgása miatt.

Kertész Dániel tehát személyesen segített Bálint motívumainak összegyűjtésében. Később maga is elkezdte a tanult technikákat sem nélkülöző saját világának felépítését. Bálint portréja egyben a tanultak alkalmazása, tisztelet és bátorság vezérelte életmód és művészi javaslattétel. Kertész sokféle műfajban dolgozik. Maga is ír, remek, de kissé ijesztő meséket. A képeivel is mesél. Címei irodalmiak.

A huszadik század egyik legérdekesebb művészegyénisége volt Bálint Endre. 1945-ben az Európai Iskola egyik alapító tagja. Művei és gondolatai, írásai és személyisége meghatározó befolyást gyakoroltak nemcsak a kortársaira, hanem azóta több nemzedékre, akik elsősorban nem utánozni vágyták, hanem azt a finoman elidegenítő eleganciát, beleérző és távolságtartó viszonyt akarták eltanulni tőle, ami által munkái hideg beavatottságot jelenítettek meg. Ilyen szinten a fegyelmezettség bravúr, mert a feltépett érzések és a tapasztalatok érzelmi aspektusai megzavarhatják az alkotó magatartást.

 

Hagy idézzek végül egy rövid állatmesét tőle:

 

ESTI MESE

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egércsalád, sok-sok apró egérgyerekkel. Egérmama, miután a piciket elvitte az óvodába, ment a boltba uzsonnáravalót vásárolni. Ahogy jött hazafelé a teli szatyorral, Cili cica elkapta, és hazavitte a kicsinyeinek ebédre. A cicusok miután jóllaktak, elégedetten nyalogatták a bajszukat, és kisvártatva elaludtak. Ti is aludjatok jól. 
Szép álmokat, gyerekek!

 

Ugye, milyen iszonyatos?

 

További érdekes cikkeket, interjúket találsz a NoPrint Magazinban!